Aspergerrel az élet

Hétköznapi küzdelmek egy aspergeres gyermek dührohamai ellen, miközben érzelmet cserébe nem kap az ember...

Wikipédia szerinti meghatározása

Asperger-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás.

A rendellenességet dr. Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést. Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben.

A diagnózist megnehezíti, hogy nincs általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismert, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt.

Története

Az Asperger-szindróma névadója Hans Asperger, osztrák gyermekorvos. Ez a szindróma egy viszonylag új diagnózis az autizmus terén. A gyermek Asperger több jelét mutatta a később róla elnevezett szindrómának, mint a magányosság és a nyelvtehetség. A szemináriumokon készült fényképei szerint az ő arca volt a legkomolyabb, átható tekintettel.

1944-ben Asperger négy gyerekről írt a praxisában, akiknek gondjaik voltak a beilleszkedéssel. Hiányoztak a metakommunikációs képességeik, nem tudtak együttérezni társaikkal, és a testi feladatokban ügyetlenek voltak. Asperger ezt az állapotot autisztikus pszichopátiának nevezte, és fő tünetének az elszigetelődést tartotta. Az Asperger-szindróma mai értelmezésétől eltérően Asperger úgy találta, hogy az általa felfedezett tünetegyüttes bármely intelligenciaszint mellett előfordulhat, még az értelmi fogyatékosok között is.

A náci eugenika szellemében akkoriban minden devianciát és öröklődő fogyatékosságot ki akartak irtani. Asperger megvédte az autisztikus pszichopátiával diagnosztizált gyerekeket, mondván, hogy nekik is megvan a helyük a társadalomban, jól betöltik szerepüket, sőt, még jobban is, mint mások. Tőle ered a „kis professzorok" elnevezés is. Hitte, hogy ezek a gyerekek a későbbiekben nagy előrelépést tesznek, és eredeti gondolkodású felnőttekké válnak. Cikke a háborús Németországban jelent meg német nyelven, így máshol nem nagyon olvasták.

Az Asperger-szindróma elnevezést Lorna Wing terjesztette el az angol nyelvű orvostársadalomban egy 1981-es cikkével, amiben hasonló jellegzetességeket mutató gyerekek eseteit dolgozta fel. Uta Fridth 1991-ben angolra fordította Asperger cikkét.

A diagnosztikai kritériumokat Gillberg és Gillberg, valamint Szatmári és társai vázolták fel 1989-ben. A standard diagnózis 1992-ből származik, amikor megjelent a WHO diagnosztikai könyve, az International Classification of Diseases (ICD-10, 10: tizedik kiadás). 1994-ben az Asperger-szindróma bekerült az Amerikai Pszichiátriai Szövetség diagnosztikai referenciakönyvébe, a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disordersbe (DSM-IV, IV: negyedik kiadás).

Azóta könyvek, cikkek, és weboldalak százai foglalkoznak az Asperger-szindrómával, és az így diagnosztizáltak száma folyamatosan nő. Vitatott, hogy különbséget kell-e tenni az Asperger-szindróma és a jól funkcionáló autizmus között; ezt egy újabb tanulmánynak kell tisztáznia. Tudományos módszerekkel kellene ellenőrizni a két kritériumrendszert, mert mindkettő tapasztalati megerősítésre szorul.

Diagnosztikai kritériumok

A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-IV) 299.80-as szakasza alapján megadja a kritériumokat, amiknek alapján a szindróma diagnosztizálható.

Jellemző a szociális interakciók minőségbeli hiányossága ezek közül legalább két területen: a viselkedési minta, testbeszéd zavart, például kerüli a szemkontaktust, vagy helytelenül alkalmazza a társas interakciókat szabályozó gesztusokat; kapcsolatteremtő képessége korához képest fejletlen; nincsenek spontán vágyai arra, hogy másokkal együtt tevékenykedjen; nem akar társas, vagy érzelmi kapcsolatokban részt venni.

Viselkedési mintája korlátozott, behatárolt és ismétlődő, melyre érdeklődési és aktivitási formák esetében legalább az alábbi jellemzők közül valamelyik ráillik: belefeledkezik egy vagy több sztereotipikus és korlátozott érdeklődési területbe, mely nagy mértékben eltér a normálistól; ragaszkodik speciális, semmi haszonnal nem járó rutinokhoz vagy rituálékhoz; folyamatosan foglalkozik egyes tárgyak vagy részeik vizsgálatával.

Mindezek jelentős gondokat okoznak a társas kapcsolatokban, az iskolában vagy a munkában.

Ellenben nincs megkésett beszédfejlődés (például az érintett személy kétéves korban egyes szavakat már használ, majd kb. hároméves korban kommunikatív módon képes beszélni); megismerő tevékenysége korának megfelelő; semmi látható jele nincs a klinikai kognitív fejlődés késedelmének; a viselkedési minták életkornak megfelelően alakulnak, valamint semmilyen specifikusan látható jele nincs mélyreható fejlődési rendellenességnek vagy skizofréniának.

Beszéd és nyelv

A nyelvelsajátítás és a nyelvhasználat gyakran eltér a megszokottól. Jellemző az elmondottak szó szerinti értelmezése, kóros bőbeszédűség, a finom árnyalatok félreértése, és a mások számára érthetetlen metaforák használata. A beszéd formális, pedáns; a hanghordozás nem felel meg a helyzetnek. A hangmagasság, a hangerő, a hanglejtés és a ritmus egyaránt érintett lehet. A hangminőséggel is baj lehet.

A koherencia is sérülhet. Az Asperger-szindrómás egyén hosszan beszélhet egy számára érdekes témáról, figyelmen kívül hagyva a hallgató jelzéseit, és észre nem véve azt, hogy érdekli-e a hallgatót az, amiről beszél. Előfordulhat, hogy nem tudja visszatartani a gondolatait. Gyakran nem is lehet megérteni a beszéd logikáját, következtetéseket levonni, megérteni, hogy miről van szó, vagy más témára terelni a beszélgetést.

Az Asperger-szindrómás gyerekek már korán nagy szókinccsel rendelkezhetnek („kis professzorok”), de hajlamosak a nyelvet szó szerint értelmezni. Nem értik a stílusalakzatokat, a humort, az iróniát és a csipkelődést. Bár az Asperger-szindrómás egyének értik a humor kognitív alapjait, de nem érzik, hogy ennek célja a szórakoztatás. Ennek ellenére az anekdotikus történetek az Asperger-szindrómások humorérzékéről kihívást jelentenek az Asperger-szindróma és az autizmus pszichológiai elméletei számára.

Szűkkörű érdeklődés és repetitivitás

Az Asperger-szindrómás emberek érdeklődése gyakran szűkkörű, és gyakran repetitívek. Ez abnormálisan szűk körű és intenzitású lehet. Ezek merev, repetitív és sztereotip rutinokká állhatnak össze, vagy egyes tárgyak részeivel foglalkozhatnak.

Az Asperger-szindróma egyik fő tünete a szűk körre korlátozott érdeklődés. Az Asperger-szindrómások több kötetnyi információt gyűjthetnek össze az olyan viszonylag szűk témákban, mint például a dinoszauruszok, vagy a mélyhűtők, anélkül, hogy bármit is tudnának arról a tágabb témakörről, amibe beletartoznak. Egy gyerek például érdeklődhet a fényképezőgép-típusok számozása iránt, anélkül, hogy bármi fogalma lenne a használatukról. Bár ezek a témák változhatnak, rendszerint egyre inkább szűkülnek, és egyre szokatlanabbak lehetnek. Gyakran annyira uralják a gyerekek interakcióit, hogy az egész család belemerül. Mivel ezek a szűk témák sűrűn foglalkoztatják a gyereket, ez a tünet nehezen ismerhető fel.

A sztereotip és repetitív mozgások az Asperger-szindróma diagnózisának központi részét alkotják. Ezek éppúgy magukba foglalják a kézrepdesést, rázogatást, csavargatást, mint a teljes testre kiterjedő bonyolult mozgásokat. Ezek rendszerint hosszabban ismétlődnek, akaratlagosabbnak és rituálisabbnak tűnnek, mint a tikkek, amik gyorsabbak, kevésbé ritmikusak, és kevésbé szimmetrikusak.

Interakció

Az empátia hiánya az Asperger-szindróma leginkább sérült területe lehet. Az Asperger-szindrómások még a kapcsolatteremtés alapjaival sincsenek tisztában. Ide tartozik az érzelmi és szociális kölcsönösség hiánya, a barátkozás nehézsége, vagy a metakommunikáció sérülése (szemkontaktus, arckifejezés, gesztusok).

A súlyosabban autista egyénektől eltérően az Asperger-szindrómások nem vonulnak vissza az emberi kapcsolatoktól. Például hosszas beszédbe kezdenek egy általuk kedvelt témáról, és figyelmen kívül hagyják hallgatóik jelzéseit, hogy érdekli-e őket a téma, vagy távozni akarnak. Ez a viselkedés aktív, de furcsa. Ez úgy hat, mintha az Asperger-szindrómás egyén nem lenne tekintettel másokra, figyelmen kívül hagyná mások érzéseit, így érzéketlennek tűnhet.

A tesztek szerint az Asperger-szindrómás gyerekek elméletben értik mások érzelmi reakcióit, és a szociális normákat; az életben azonban nehézségeik vannak az alkalmazásukkal. Az Asperger-szindrómás emberek megfigyelik, elemzik és merev szabályokba foglalják ezeket a normákat, és közvetlenül alkalmazzák őket, ezáltal merevnek vagy szociálisan naivnak tűnnek. A sikertelen kapcsolatteremtési kísérletek miatt eltompulhat a gyermekkori vágy a társaságra.

Az adatok nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy az Asperger-szindrómások predesztináltak lennének az erőszakos cselekedetekre, vagy a bűncselekményekre, a beleérző-képesség hiánya és az agresszivitás miatt. Más adatok azt sugallják, hogy az Asperger-szindrómás gyerekek inkább áldozatok, mint elkövetők. Járulékos jelenségek

Az Asperger-szindrómás egyéneknek a diagnózishoz szorosabban nem kapcsolódó tüneteik és vonásaik lehetnek, amik mélyen érintik az adott személyt, vagy a családját. Ezek egyaránt hatnak az érzékelésre, a mozgásra, az érzelmekre és az alvásra.

Gyakori a megszokottnál érzékenyebb látás és hallás. A minták kis mértékű változásait is észreveszik, legyen szó akár tárgyak elrendezésének, vagy egy jól ismert kép részleteiről. Ez rendszerint tartományfüggő. Azonban rosszabbul teljesítenek egyes hallást vagy térbeli látást igénylő észlelési feladatokban, mint a jól funkcionáló autisták, és látási memóriában is alulmaradnak velük szemben. Szokatlanul érzékenyek vagy érzéketlenek lehetnek a különböző érzéki ingerekre, és szinesztéziásak is lehetnek. Mindezek másoknál is előfordulhatnak, és nem feltétlenül utalnak Asperger-szindrómára.

Hans Asperger leírása és más diagnosztikai sémák is megemlékeznek némi ügyetlenségről. Az Asperger-szindrómás gyerekek fejlődése késhet a mozgási ügyességet igénylő területeken, mint amilyen a kerékpározás, vagy egy üveg kinyitása. Gondjaik lehetnek a mozgáskoordinációval, a látás és a mozgás összehangolásával. Problémák lehetnek a propriocepcióval (a testhelyzet észlelésével), az egyensúlyozással, a hüvelykujj és a többi ujj szembeállításával. Nem nyilvánvaló, hogy ezek a rendellenességek meghatározóak az Asperger-szindróma és a többi jól funkcionáló autizmus szempontjából.

Az Asperger-szindrómás gyerekek gyakran alvászavarosak. Nehezen alszanak el, túl sokszor ébrednek fel éjszaka, vagy túl korán kelnek. Gyakran nem tudják a saját érzelmeiket meghatározni és leírni, de nem lehet tudni, hogy ezeket az Asperger-szindróma okozza-e.

A többi jól funkcionáló autista szüleihez képest az Asperger-szindrómás gyerekek szülei több stresszt kénytelenek elviselni.

Okai

Már Hans Asperger is leírt hasonló jellegzetességeket az általa vizsgált gyerekek családjában, különösen az apáknál. A kutatások megerősítették ezt a megfigyelést, és azt sugallják, hogy az Asperger-szindrómának genetikai okai vannak. Az elméletek szerint az autizmus kifejeződése több génen múlik. Bár még nem találtak ilyen gént, a kutatók ezzel magyarázzák a tünetek sokféleségét. Genetikai okokra utal a családi halmozódás, és a hasonló, de enyhébb formában meglevő rendellenességek a családban, mint például kisebb nehézségek a társas interakciókban, az olvasásban, vagy a nyelvhasználatban.

A legtöbb kutatás arra utal, hogy a teljes autizmusspektrumon ugyanazok a genetikai tényezők, de ezek az Asperger-szindrómában nagyobb szerephez jutanak, mint az autizmusban. Az elméletek szerint egyes gének bizonyos alléljai megnövelik az egyén hajlamát az Asperger-szindrómára. Ha ez bekövetkezik, akkor az allélok pontos kombinációja határozza meg az egyes tünetek meglétét és súlyosságát.

Néhány eset teratogének (fejlődési rendellenességet okozó tényezők) hatására utalhat a terhesség első nyolc hetében. Bár ezek nem zárják ki a későbbi keletkezést, az autizmus nagyon hamar megjelenik a fejlődés során. A születést követően több környezeti tényezőt is feltételeztek, de ezeket nem sikerült tudományos igénnyel igazolni.

Az érzékszervek működése

Az Asperger szindrómások és a jól funkcionáló autisták legfőbb problémájuknak az érzékszervek működésének sajátosságait tekintik. Megfigyelhető, hogy a vakok hasonló, sztereotip mozgásokat végeznek. Kísérletekben igazolták, hogy az ingerszegény környezetbe helyezett patkányokon autisztikus viselkedés volt megfigyelhető. Mindezek arra utalnak, hogy a számtalan viselkedési furcsaságot az okozza, hogy az érzékelt ingerek feldolgozása sérül, így a kapott információk nem ugyanazok, mint amit mások látnak, hallanak, érzékelnek (egyensúly, testérzékelés). Kerülik a szemkontaktust (közvetlen látás), mert fájdalmat okoz nekik. Donna Williams szerint a központi látása olyannyira töredezett képet hoz létre, hogy inkább a periférikus látását használja.

Kezelése

Az Asperger-szindróma kezelése arra irányul, hogy elmúljanak a stresszelő tünetek, és a gyerek szociális és kommunikációs képességei a korának megfelelően fejlődjenek. Multidiszciplináris megközelítésben, testreszabottan végzik ezt a fejlesztést. Sikereik ellenére az egyes beavatkozások hatásossága és eredményessége korlátozott.

Az Asperger-szindróma ideális kezelése sikeresen egyezteti össze az egyes tünetekkel foglalkozó terápiákat. Míg a legtöbb szakember szerint a kezelést mielőbb el kell kezdeni, addig nincsenek mindenki számára egyformán legjobb kezelési módszerek. A kezelés hasonlít a jól funkcionáló autizmus kezelésére, de leginkább a kommunikációban érdekelt.

A tipikus program a következőket foglalja magába:

  • a szociális képességek fejlesztése a hatékonyabb interakciók érdekében
  • kognitív viselkedésterápia a stresszkezelés javítására, aminek az is célja, hogy csökkentse a félelmeket és fegyelmezze a robbanásszerűen kitörő érzelmeket, és ezáltal mérsékelje a hajlamot a kényszeres és a repetitív rutinokra
  • az olyan kísérő betegségek gyógyszerelése, mint a depresszió
  • foglalkozások a szenzoros integráció és a mozgáskoordináció fejlesztésére
  • szociális és kommunikációs fejlesztés, beszédterápia, a pragmatika fejlesztése a beszélgetés elkezdésére és befejezésére
  • támogatás és segítségnyújtás a szülőknek, különösen az otthon használt viselkedéstechnikák bevezetésében.

A legtöbb esettanulmány néhány tünet kezelésével foglalkozik nem több, mint öt résztvevővel. A mellékhatásokat nem írják le. A szociális képességek tréningjének hatásosságát nem igazolták megnyugtatóan. Egy véletlen mintás statisztikai vizsgálat szerint, amit a problémás gyerekek szüleivel végeztek, az egy napos programok és a hat üléses tanácsadás csökkentette a problémák számát, míg az egy alkalommal végzett segítségnyújtás mérsékelte a problémákat. Az Asperger-szindrómás idősebb gyerekek és a felnőttek számára nagy segítséget jelentett a szakmai kommunikációs képzés az állásinterjúkon és a munkahelyen alkalmazott etikettben.

Az Asperger-szindróma tünetei ellen nincs gyógyszer, azonban fontos, hogy diagnosztizálják és a kezeljék a társult betegségeket. Az Asperger-szindrómások hiányosságai a viselkedésbeli változásokban és saját érzelmeik megfigyelésében ahhoz vezetnek, hogy nehezen látják be a gyógyszerezés szükségességét. A gyógyszerek hatásosak lehetnek a viselkedésterápiával és a környezethez való alkalmazkodás elősegítésével együtt például az agresszió, a depresszió és a figyelemzavar ellen.

Vigyázni kell a gyógyszerekkel: hatásukra nőtt a szívritmuszavarok és az anyagcserezavarok, például a cukorbetegség kockázata, nem beszélve a hosszabb idő alatt kialakuló idegrendszeri károsodásokról. A repetitivitás kezelésére használt gyógyszerek impulzívabbá, agresszívabbá tehetik az egyént, és alvászavarokhoz vezethetnek. A társult tünetek kezelésére használt gyógyszerek egyike gyakran okoz súlygyarapodást és fáradtságot, és megnöveli az olyan idegrendszeri tünetek esélyét, mint amilyen a nyugtalanság, vagy a disztónia, és megnöveli a szérum prolaktin szintjét. Egy másik hasonló célú szer nyugtatóként is hat, és gyakran vált ki súlygyarapodást és cukorbetegséget. A nyugtató mellékhatás iskoláskorú gyerekeknél nem marad következmények nélkül az iskolai tanulásban.

Az Asperger-szindrómásoknak nehézségeik vannak saját érzelmeik meghatározásában, kifejezésében, és nehezen viselik azokat a mellékhatásokat, amelyek a legtöbb ember számára nem jelentenének problémát.

Kilátások

Egyes adatok szerint az Asperger-szindrómások 20%-a kinövi ezt az állapotot.[51] 2006-ig nem jelent meg olyan tanulmány, amiben hosszú távú megfigyelésekről írtak volna az Asperger-szindrómával kapcsolatban. Hiányoznak a gyerekekkel végzett hosszú távú vizsgálatok. Az Asperger-szindrómások várható élettartama megegyezik a legtöbb emberével, bár azok a pszichiátriai betegségek ronthatják a kilátásokat, amik gyakoribbak náluk.

Habár társasági életre való alkalmatlanságuk megmarad, az Asperger-szindrómások jobban fejlődnek, mint a rosszabbul funkcionáló autisták; például jobban visszaszorulnak a tüneteik. Legtöbbjük átlagos matematikai képességgel bír, és általános képességeikhez mérten csak egy kicsit teljesítenek rosszabbul a matematikai teszteken; néhányuk viszont kifejezetten tehetséges matematikából, és az Asperger-szindróma nem akadályozott meg egyes felnőtteket abban, hogy Nobel-díjat kapjanak.

Az Asperger-szindrómás gyerekek különleges nevelést igényelnek viselkedési és társasági problémáik miatt, de tanulhatnak nem speciális iskolákban is. Az Asperger-szindrómás serdülőknek gondjaik lehetnek az önellátással, a társasági és a magánélet szervezésével és az ott adódó problémák megoldásával. Másságuk felfedezése akár traumát is okozhat.[55] Jó értelmi képességei ellenére a legtöbb Asperger-szindrómás felnőtt korában is otthon marad, bár közülük egyesek megházasodnak és önállóan dolgoznak.

Nagy izgatottságot okozhat a rituálék és rutinok akár csak feltételezett megsértése, vagy a tisztázatlan helyzetek. A stressz különféle idegrendszeri tünetekben nyilvánulhat meg: kiválthat agressziót, figyelmetlenséget, hiperaktivitást, kényszeres viselkedést, vagy elvonási tüneteket. A társadalomba való beilleszkedés ismétlődő nehézségei állandó frusztrációhoz vezethetnek, és ez depressziót okozhat. A klinikai tapasztalatok szerint az Asperger-szindrómás személyek az átlagosnál gyakrabban követnek el öngyilkosságot, de ezt nem erősítették meg tudományos igénnyel.

Nagyon fontos a családok felkészítése az erősségek és a gyenge oldalak megismerésében, a stratégiák kialakításában és a fejlesztésben. A családnak nyújtott segítséggel megnőnek a gyerek fejlődési lehetőségei, és javulnak a kilátásai. Sok múlhat a minél korábbi diagnózison: felnőttkorban is lehet segíteni, de ez jóval kevésbé hatásos, mint gyermekkorban. Az Asperger-szindrómának jogi következményei is lehetnek, mivel lehet, hogy az érintett nem képes felmérni tetteinek következményeit a társadalomban.

Előfordulása

A gyakoriságot illető becslések meglehetősen eltérőek. Egy 2003-as áttekintés szerint a tanulmányokban a gyakoriság 0,03 ezreléktől 4,84 ezrelékig terjedt, ahol is az autizmus és az Asperger-szindróma aránya 1,5:1 és 16:1 között volt. Az átlagos arány 5:1, amit összevetve az autizmusra kapott 1,3 ezrelékes becsléssel 0,26 ezrelék adódik az Asperger-szindrómára.

A különbségek részben az egységes kritériumrendszer hiányából erednek. Például egy viszonylag kicsi, 2007-es finn tanulmány szerint, ahol a mintát 5484 nyolcéves gyerek alkotta, ezerből 2,9 mutatta az ICD-10 szerinti tüneteket; 2,7 felelt meg a Gillberg-Gillberg kritériumoknak; 2,5 felelt meg a DSM-IV előírásainak és 1,6 a Szatmári-féle diagnózisnak. Összesítve, a gyerekek 4,3 ezreléke volt Asperger-szindrómás a különböző kritériumok szerint. A fiúk között több az Asperger-szindrómás; a Gillberg-Gillberg diagnózis szerint becsülve a nemek aránya 1,6:1 és 4:1 közötti.

Aspergeres kultúra

Korábban az Asperger-szindrómások egymástól elszigetelten éltek, de ez az internet előretörésével megváltozott. Egy külön szubkultúrát alakítottak ki maguknak az olyan találkozóhelyeken, mint a Wrong Planet weboldal.

Az Asperger-szindrómás egyén rövidítésére használt aspie szót Liane Holliday Willey vezette be 1999-ben. A társadalmi normáknak megfelelően fejlődő, autizmus- és Asperger-szindrómamentes egyéneket neurotipikusnak nevezik.

Ebben a kultúrában az autizmus spektrumot nem gyógyítandó betegségnek, vagy kiküszöbölendő fogyatékosságnak tekintik, hanem egy összetett jelenségnek, amit a maga teljességében kell tekinteni. Elvetik azt a nézetet, hogy van egy ideális agyberendezés; ehelyett toleranciát hirdetnek, és az úgynevezett neurodiverzitást tartják értéknek. Ez azt jelenti, hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, és ez a sokféleség érték, amit meg kell őrizni. Ez a nézőpont alapot ad a kultúra hirdetésére, ünneplésére, és a küzdelemre a jogokért. Éles a különbség azok között, akik betagolódtak ebbe a kultúrába, és nem akarják, hogy kiküszöböljék az autisztikus jellegeiket, és azok között, akik mindent megtesznek azért, hogy beilleszkedjenek a többségi társadalomba.

Vannak kutatók, akik szintén emellett a nézőpont mellett érvelnek, mondván, hogy az autizmus spektrum nem betegség, és nem fogyatékosság. Simon Baron-Cohen egy 2002-es cikkében írta: „A társasági életben a részletekre való pontos odafigyelés nem sokat segít. De a matematika, a számítógépek, a katalógusok, a mérnöki tudományok, a nyelvészet, a zene és a természettudományok világában ez inkább sikerhez vezet, mint sikertelenséghez." Két okot lát arra, hogy miért jó, ha fogyatékosságnak tekintik az autizmus spektrumot: elismerni, hogy az empátia nehézsége érzelmi zavarokhoz vezet, és hogy törvényileg elismert támogatást kapjanak.

Egyes elméletek szerint az autisztikus tulajdonságok hatottak az ember evolúciójára, és ezek a hatások a történelemben is kimutathatók.

Források

  • Atkinson, Rita L.-Atkinson, Richard C.-Smith, Edward E.-Bem, Daryl J.-Nolen-Hoeksema, Susan. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó (2005) A fordítás alapja:
  • Atkinson, Rita L.-Atkinson, Richard C.-Smith, Edward E.-Bem, Daryl J.-Nolen-Hoeksema, Susan. Hilgard's Introduction to Psychology. Forth Wort: Harcourt Brace Jovanovich College Publishers (1993)

További információk

Irodalom

  • Tony Attwood. Különös gyerekek. Kalauz az Asperger szindrómáról szülőknek. Budapest: Animus Kiadó (2002)
  • Segar, Marc. Életvezetési útmutató Asperger szindrómában szenvedő emberek számára. Budapest: Kapocs - Az Autizmus Alapítvány Kiadója (1997)

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 5
Heti: 32
Havi: 265
Össz.: 153 709

Látogatottság növelés
Oldal: Aspergerről általában
Aspergerrel az élet - © 2008 - 2024 - szobi.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »